A mályvacukor elkészítésének folyamata a következő: Öntsük a szilárd kockacukrot egy kis fűtőtartályba, ahol sok kis lyuk van a tartály szája körül; a nyílások egy nagy fémtartály alján találhatók. Ahogy a fűtőtartály folyadékká olvasztja a cukrot, az egész készülék forogni kezd.

Ezután rendkívül kis folyékony cukorcseppek kezdenek kilökni a fűtőtartály tetején lévő kis lyukból. A forgó centrifugális erő hatására a cukorcseppek kidobódnak a kis lyukból, és a levegőben szabad szemmel szinte láthatatlan cukorszálakká kondenzálódnak.

Ezen olvadási-permetezési folyamat során a cukor felülete számtalanszor megnő, és a hideg levegőn gyorsan folyékonyból szilárd állapotba szilárdul. Ilyenkor az egész fém edény meg van töltve nagyszámú apró cukorszálakkal, melyeket egy kúp alakú papírrúddal össze lehet gyűjteni, és a már megszokott auto vattacukor gép formába tekerni.

A mályvacukor-gép működési elve nagyon egyszerűnek tűnik, de a cukrászdákkal foglalkozó szakemberek végül évekig tartó kutatómunka után találták fel. Az 1773-ban kiadott "Complete Housewife" című könyv a következő szavakat írta: "Vegyünk egy negyed kiló háromszorosra finomított cukrot, és olvasszuk fel enyhe tűzön." Amikor a cukor teljesen elolvadt az edényben, kezdje el. Amikor "folyik, mint a víz", mártsa bele a kés hegyét egy kevés folyékony cukorba, majd gyorsan húzzon ki egy hosszú és vékony cukorszálat, és azonnal tekerje körbe a cukorszálat a külseje körül. egy penészből. Ezután ismételje meg ezt a folyamatot. Ha elég gyorsan cselekszel, madárfészek alakú édességet készíthetsz, mielőtt a cukor véglegesen megköt.

Szerencsére a mai pillecukor-készítők számára ez a fajta türelem és mozgékonyság már nem szükséglet. 1897-ben két amerikai szabadalmat kért egy vattacukor gépre. "Tisztelettel" kezdődik a kérelem, "mi, William J Morrison és John C Wharton, Nash (Davidson megye, Tennessee állam, Egyesült Államok) két lakosa. Vail városának egyik polgára feltalált egy innovatív felhasználású automata vattacukor gépet. .. A gép tartalmaz egy tartályt, amely olvadt állapotban tartja a folyékony cukrot. A tartály elforgatása után a folyékony cukor a tartály centrifugális ereje révén fonalakká vagy szálakká alakul.

Bár ez a mályvacukros gép ugyanolyan unalmas, mint a többi szabadalmi dokumentum, akkoriban óriási szenzációt keltett. Az 1904-es St. Louis-i világkiállításon Morrison (aki véletlenül és mulatságos módon akkoriban fogorvos volt) és Wharton vagyont keresett azzal, hogy mályvacukrot árult a látogatóknak. Az akkori tekintélyes élelmes Bruce Feile cikke szerint összesen 68 655 mályvacukrot adtak el az expó alatt. (Édesszájú olvasók figyelem: ezen az Expón debütáltak a híres gofrik is.) Az akkori mályvacukor-gépek nyilvánvaló rezgési problémákkal küzdöttek, amelyeket a későbbi generációk továbbfejlesztettek - azonban a legkorábbi szabadalomban leírtakat az alapvető működési elvet ma is alkalmazzák.

BR-01